Zene, versek, fotók, és a törődés az igazi életem
... zenémben élhet, versemben kérhet, a lelkem maradékát láthatja a megsebzett élet...
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Kalandozás gondolataimban /Nagy Éva/
Jöjj velem. Most elvezetlek egy olyan helyre, ahol rajtam kívül még senki nem járt. Te leszel az első. Légy büszke, hogy magammal vittelek, és meséld el annak, akit érdemesnek tartasz, hogy meghallgassa, hol is jártál velem.
Amikor ott állhatok az élet kapujában, amely nekem a Balaton, a víz a hideg, a nedves, a gyönyör, a nász, a gyász, a kék, a zöld és a minden.
Akkor így nézek, gondolkodva, vajon miért nem lettem én a Balatonban hal? Vagy lehetek-e még? Vagy akarok-e a Balaton nélkül létezni? Nem. Nem akarok, és ez van. A Balatonért érdemes élni. Nem kell óceán, nem is vágyom látni, ha nekem itt van a Balaton. A tenger, ami sós és csípős, ragadós? Hát el nem cserélném a benne úszkálást az én drága Balatonommal. Hiába olyan más és olyan egyedi. Ilyen nincs több, és ez az enyém. Na meg a tiétek is, de másképp. Nekem olyan saját. Érzelmileg fűződöm hozzá. Olyan jó érzés rá gondolni, éjjel, vagy nappal, vagy télen, vagy máskor.
Na és persze azokért akik jelentenek számomra valamit ami több mint a Balaton. És ők adnak erőt, hogy gondolataimban szárnyalhassak, mert ők akkor is itt vannak, ha egyedül kalandozom. Mert a részeim.
Mindig van út a gödörből, csak vesd meg jól a lábad a gödör falán. Akkor is, ha csúszik, ha akarod, van megoldás.
Megtalálni nem egyszerű, de küzdelem árán megéri, mert kijutsz,
akkor is ha nem taposol el közben másokat!
Sőt! Hidd el, igazán csak akkor jutsz ki, ha nem taposol el másokat és élhetsz tovább.
Ha ott maradsz, halál vár. Küzdj! Csak magadért.
Légy önző, hidd el, nélküled kevesebb lenne a világ, és ugye azt nem akarhatod, hogy még ez a kis kevés, még kevesebb legyen!!!?
--------------------------------------------------------------------------------------
Az idő múlásával bizony, változik az ember.
Egy folyamatos írás, teljesen másképp működik, mint az, amelyiket úgy írja a gondolatát közzétevő, hogy egy újabb gondolat leírása hónapokkal később kap helyet az oldalon, mint az előtte levő végszó. A gödörről alkotott előző vélemény is változhat.
----------------------------------------------------------------------------------------
Lehet, hogy olyan a most épp aktuális gödör, amelyikben totál jól érzed magad, és ki sem akarsz jönni belőle! Sőt! Lehet, hogy még lejjebb ásol, mert a mélység egy biztos menedéknek tűnik. Most a gödör a jó, a szép, és csak lefelé tudod elképzelnia jövőt. De meddig? Mi kell majd ahhoz, hogy megint fent a hegy tetején, vagy a világ tetején érezd a biztonságot? Na ez az.
A saját életed persz Te irányítod, de a körülmények szerint. Mert ugye hiába akarsz te elérhetetlent, ha nem elérhető.
Vicces, de ezért nem olyan egyszerű az a gödörből kikívánkozás, ha a gödröcskéd alján érzed jól magad. Az most a jó, a biztos, hogy ott nem érhet baj, ott a biztonság.
Aztán ha már a pozitív gondolkodás végre legyőzi a pesszimizmusodat, és a negatív dolgokat is pozitívan kezded újra látni, ... Na! Akkor van itt a gödörből azonnali kijutás pánikja!
Nem is akarsz mászni, kúszni, csak ki! Repülni szél sebesen, kifelé, fel mindig feljebb, és már gondolni sem akarsz arra a hahaha!? biztonságosnak hitt gödörre!
Na azt gondolom, hogy megint megjöttél valahonnan, ahol aztán igazából nem is akartál lenni. Mert ugye jobb fent, mindegy minek a tetején, csak fent.
A gödör meg temesse be magát úgy, hogy ha nekem kellene újra a hely a gödör alján, gondoljam meg neki állok-e újra a kiásásnak! Na most ennyi a gödör rejtelmeiről.
--------------------------------------------------------------------------------------------
Most, hogy megint elindult valami új, valami más, talán igazából újra csak a Balatont kívánnám. Ha... Hát igen! a ha... az majdnem olyan mint a betemetett gödör, amelyiket lehet megint kiásnád, de erősebb benned a düh, és még erősebb a vágy. Mai életünk kálváriájában, az anyagi gödrök betemetése nagy bátorságra vall.
Te most mit akarsz? Kérdezhetnénk egymástól. Gödröt ásni és bújni a terhek elől, vagy dühüdten megtaposni a betemetett gödröd, és dacolva az anyagi lehetetlenséggel, fogod magad, és az aktuális benzin ár mellett, leruccansz szerelmedhez, hogy megnézd, milyen ott az élet így ősz vége felé.
Van-e bátorságod csak azért megtankolni az öreg verdát, hogy hopp ugrás, séta, nézés, egy forró kv, egy-két pogácsa, amit persze előtte itthon sütöttél, mert ott vagy olyan áron adják mint a benzint, vagy bezárták még a szabad bejárású partszakaszokat is, hogy ingyen még a szürke őszi Balatont se lásd!
Na akkor induljak? Hát inkább kiállok az udvarra és nézem, hogy táncoltatja a hűs őszi szél a falevelek sokaságát. Végül is ez is egy szép látvány, ha nem arra gondolok közben, hogy ezt a temérdek száraz levelet mikor fogom összetakarítani, és hányszor kell teleraknom a drága kukát, hogy elvigyék? Jaj! Na ha most a gödröm nem temettem volna be! Micsoda jó célt szolgálna! Mennyi levél belefért volna! Azt hiszem én most elkapkodtam a pozitívitást! Várhattam volna azzal a fránya betemetéssel! Na persze ez csak humor. Jó az a gödör, úgy ahogy van. A Balatont meg csak kívánjam, annál nagyobb lesz az öröm, minél többet kell várnom rá. Majd ha olcsóbb lesz a benzin, vagy falevéllel hajtható lesz az a motor! Haha!
---------------------------
-------------------------------------------------------------
-------------------------------------------------------------Nem tudom, kiben milyen érzést kelt egy zöldleveli béka látványa, vagy egy kis cinegecsalád jelenléte éveken át. Nekem boldogság. De hát én kicsit ilyen vagyok. Nekem sok olyan dolog tetszik, sőt imádom, amitől más esetleg retteg, undorodik. Nekem is vannak undorkeltő képzeteim és valós dolgok amelyeket ki nem állhatok, de ezekről nem beszélek.
Elég, ha azért ábrándul ki az olvasó, amit megosztok vele, nem kell, hogy a nekem nem tetsző dolgokat soroljam. Külömben is, ez egy pozitív sugallatú írás, nem ronthatom el még gondolatban sem negatív ráhatással!
Én ezeket a kis zöld ,,tapadókorongokat,, rárakom a bőrömre, hogy érezzem őket. Jó érzés ahogy a kis lábain a korongocskák rámragadnak és ahogy lépked, hangtalanul cuppog a hihetetlen de olyan érzékeny bőrömön, minden egyes kis ujjacskája jég hidegen simogatja érzékeny lelkem.
Sokan néztek már rám furcsán, mikor ez a kis lény szóba került, de én csak imádattal tudok róluk beszélni. Szerencsémre, van belőlük elég az udvaromban, élvezhetem az éneklésüket, és a látványuk is lenyűgöz. Gondolom, ha Afrikában élnék egy tanyán, ott lenne legalább egy saját elefántom, mert ott ő lenne a kedvencem. De itt, megmaradnak nekem a cincérjeim, a kis békák, meg még sorolhatnám.,,,
A kis cinkéket meg télen etetni kell, és egész nyáron a közeledben élnek, megmutatják a gyerekeiket, pusztítják a férgeket, közel engednek magukhoz, hiszen tudják, nem érheti őket baj, hiszen akkor nem gondoskodtál volna róluk a rettentő 
hidegben.
hidegben.--------------------------------
Az előző tavasz nagyon sok szép élményt hozott. Az udvaromból ki sem lépve gyönyörű dolgokat láthattunk. Az első, hogy ideköltözött egy örvösgalambpár, és itt fészkeltek az ezüstfenyőfán. Békésen csemegéztek a vadgalambjaimmal, akik már hosszú évek óta az udvarom erdejének lakói, meg a cinegék, a pintyek, sármányok, vörösbegy.
________________________Aztán sajnos, olyan labilis volt a fészek, hogy kiesett belőle az egy szem kis tojás, és a galambok elköltöztek. De az a néhány hét, tele volt szebbnél szebb élményekkel. Hiszen már egész közel lehetett menni hozzájuk, megszokták a közelségünket. Folyamatosan beszéltem hozzájuk, tudták, hogy bántani sosem lennék képes őket. Mégis tovább álltak.
--------------------------------------------
Most meg ez a hó! Hát lassan veteményezni kéne, de a kerteket vastag hótakaró fedi. Mikor lesz ebből csirásodás, ha a mag nem juthat be a földbe?
Na hát megint ez a kő! De ha egyszer itt van középen, nem nagyon lehet kikerülni, mert ez lett örök helye. De ettől szép az udvar! Imádom! Ez a szerencsém. Indulásom és érkezésem. -------------------------------------------------
Ez a növény, szegény nem hiszem, hogy ilyen zord időjárásnak kitett helyet el tudott volna képzelni pár tőosztással ezelőtt! Hiszen melegebb égövi a szegény pára. De jól tűri a hó fogságát. Óh! Hogy nyáron ez milyen gyönyörű tud lenni! Mire képes, micsoda vastag erős szálat képes létre hozni! Ebből csinálják a drága horgászbotokat? Nem tudom, csak el tudom képzelni, mert eltörni nem lehet.------------------------------------folyt. köv.----------
Régen írtam már. Nem tudtam elmenteni az újabb oldalakat, aztán besokalltam. Leírsz egy két sort aztán elvész még nem baj, de 2 óra munkája az már nagy veszteség. És ha azt hiszitek nem mentettem közben? De mentettem.
Új fejezet vette kezdetét azzal, hogy decemberben megműtötték a térdem. Jel volt már az, hogy miután főnővéri kinevezésem véget ért, elmentünk sportolni. Hát aki tudja, nem vagyok egy olyan vesztős típus. Hát itt sem szerettem volna veszíteni. De már nem is értem mit akartam azzal a dobással. Na bumm. Ennyi. Kicsúszott a lábam alól a talaj. Vagyis a nagysúlyú golyóval rácsapódtam lendületből a bal térdemre a taszító és tolóerő összességében a porcokat lepattintotta a patellámról. De nyögni se mertem, ne röhögjenek. Hajnalban persze pont most, külföldre mentünk, örömet szerezni.
A fájdalmam akkora volt, hogy mondani se mertem a családnak. Magam kerestem szorítom a fogam, kibírom, de egy állat vagyok.
Jó volt a barátokkal a hosszú úton összezárva, az autópályán egy eltévedt szarvas miatt együtt örömködve kényszerpihenőt beillesztve az izgalmas programba. Aztán, hogy mennyire voltunk meglepetés? Ki tudja! De pont búcsú volt Bielenbe. Örültek nekünk az idegeneknek. Aztán hazafelé letérve az autópályáról egy félreolvasott tábla miatt eltévedve, végigautózni a Duna völgyet Passautól hazáig. Jó rá visszaemlékezni. Csak a térdem ne fájt volna minden lépésnél!mikor már nem volt kajánk, Marika elment a pihenőhelytől kicsit messzebb és egy öl almával jött vissza.
De hazaértünk és el kellett foglalni a helyem a volt beosztottaim között. Gondolom miket mulattak, hogy a nagy szigorom után újra köztük ébredtem. Azt hitték megtörtem, ahol csak lehetett keresztbe tettek. Tűrtem. Kiröhögtem őket, hiszen nálam jobban nem ismerte őket senki. Nem kell beosztást írnom, a családomtól elvenni a közösen töltött drága időnkből. Nem kell a bajaikat megoldanom, oldja meg mindenki ahogy tudja. Csalással, hazugsággal egyebekkel. Majd én is megoldom.
Úgyis untam már a beosztás előtti mondatokat, mindig ugyan azt. Engem csak ezzel osszál be, hétfőn ne osszál be..., én annyit akarok csak éjszakázni mint ... ha ezzel... meg ekkor... be mersz osztani táppénzre megyek. De ez mind-mind csak átmeneti állapot volt. Az új vezetők, akik pirinyó kis emberből lettek hirtelen magas pozícióba kerülő lényekké, meg akartak mutatni mindenkinek mindent. még akkor is, ha a kinevezésükig nálam kerestek menedéket egy kis szieszta erejéig. Miért váltam ellenségévé? Sosem tudom meg.
Főleg, azok bántottak, hogy ők aztán...majd megmutatják milyen a főnővér! . Na ebből már nagyon elegem lett, pedig csak becsülettel szerettem az öregek körüli teendőket ellátni. Ez nem a feladatom volt, hanem az életem, az idősek iránti hiány, szeretet.
A nagyszüleimet alig ismertem, de itt tudtam, hogy érzik a szeretetem. Hálásak voltak. Sírtak mikor megmondtam, új főnővér lesz. Sírtak mikor új lett, de hamar elment, okos nő volt, nem egy öregotthoni osztályrészleg bajos beosztottai fölött gyámkodni. Ettől ő többre volt képes. Aztán mikor megint új lett, féltek mert az öreg ilyen. Fél a nyugalom után a megint újtól!
És akkor jött ő a FŐNŐVÉR. Magához hívatott, hogy vegyem tudomásul, hogy ő a főnővér, mert azt hallotta, hogy...,...aztán, hogy megértette-e, hogy amit hallott, az csupán emberi gyarlóság, mert aki, ami hülyeséget beszél, csak azért, hogy a másiknak árthasson, az csak annyi, mint amennyi látszott rajta.ezt miután elmagyaráztam, megváltozott. Sajnálom, hogy ott kell rendet tartani főleg a fejekben, ahol a hátak mögött zajlik az igazi élet!
remélem, egyszer majd megtalálja a jobbat. Vagy a meglévőt tudja javítani a maga kedvére.
Kedvenc esetem a 10 elmúlt év alatt.
3 hetes külföldi kiküldetésemről beszélhetnék napokig olyan felemelő dolgok történtek. Itthon bezzeg készült az összeesküvés.
Az első munkanapomon, ...ebéd után rögtönítélő bíróság, hogy én mit mondtam mielőtt elmentem, meg hogy is képzeltem csak úgy meg így meg különben is! Ó ha tudták volna, mekkora színész vagyok. Annyira mondták a vádakat, hogy én azt hittem a beszélni tanuló bölcsödében vagyok. Éreztem ez csak vicc lehet. Nem az volt, de Kemény és keményfejű vagyok, átnéztem azokon akiken át kellett néznem. Lesajnálni valók voltak akkor. Sajnáltam az irigységüket, ezért a névreszóló ajándékaikat meg sem kapták. örültek a cigánygyerekek a megspórolt ajándéknak!
Aztán jött a nyár. Már nagyon nagy fájdalmaim voltak. A műtétre decemberre kaptam időpontot. Kértem, hogy ne mert az milyen már, hogy pont én, pont a karácsony a szilveszter! Kiröhögtek. Megköszönik neked, ha megint bevállalod a karácsonyt is. Még ajándékot is kapsz! Aztán ekkor jött az utolsó felmentő gondolatom.
Akkor! MOST!
Lesz időm ennél jobbat találni!A hellyel nem volt bajom. Az izületek kezdtek rakoncátlankodni. még szeretnék fájdalmak nélkül élni, nem mehet ez így tovább! Sajnos nem várom, hogy szeressenek, ha eddig nem ment. Persze a kivételek, azok most is kivételek.
Jött a telefon, hogy ha akarod, akkor most!!! ...és másnap aláírtam a szerződést... Nem is tárgyaltunk, mert mondtam, kell az állás, nem gondolkodom. Ezt akartam. Azóta megismerhettek. Ilyen munkahelyet kívánok mindenkinek! Nincs vita, veszekedés, ha baj van aggódunk egymásért, nem kérdés ki ki helyett dolgozik, ha közbejön valami, ez már nem az a társaság. De remélem jólérzik magukat abban a szép és nehéz munkában. Csak erőt kívánok nekik, kitartást és fájdalommentes éveket.
.........................................
Annyi mindentörténik az életben, hogy szinte követhetetlen.
Két éve lesz már, hogy az anyósom 5 hét leforgása alatt csendesen elbúcsúzott családjától, és végleg elköltözött. Az utolsó időt együtt töltöttük, elmesélte az egész életét. A szertő férfit, aki úgy hagyta itt ezt a keveredett világot, egy boldog várakozássalteli nap, alig várta, hogy hazajöjjön a munkából. De nem jött, csak hozták a hírt. Aztán nem hagyták egyedül, szoros kötelékkel, szeretettel a sógornője családja örök pártfogásba vette. Így voltak ők egy nagy család. Dolgozott, a bölcsöde után az óvodából ment nyugdíjba. Aztán már nem volt más dolga, mint a kert, a gyerekei unokái, akik jöttek-mentek. Örült, bánatos volt. Hívták, ment aztán egyre nehezebben hagyta magát rábeszélni. De velem mindig jött ha valahova mentem és csak annyit mondtam. Megyek ide vagy oda öltözzön 5 perc múlva megyünk. Jól van leányom. Sose mondta, hogy nem jön el velem.
Nagyon nehéz volt elfogadni, de látva szenvedését, már kértük az Istent, ne hagyja sokáig a pokoljárását a földön. Féltem, hogy egyetlenem nagyon nehezen éli túl, hiszen nagyon erősen kötődtek egymáshoz. Bár nem volt könnyű, el kellett fogadni. Aztán amikor a ház eladásra került, az sem volt egy nagy boldogság. Átadni azt a kulcsot ami az övé volt 49 évig? Nincs ott keresnivalója már. Az, hogy mi történik kerítésen belül, már nem tartozik rá. Ez sem volt könnyű.De ez is megtörtént. Aranyos kis fiatalok a szomszédok, majd gyönyörködünk bennük. Sajnos annyira közel van, hogy ennél közelebb már nem lehetne. De jó is lett volna nekünk elköltözni innét. Mennyi minden másképp alakulhatott volna. De majd csak eljön az az idő, megérjük egészséggel, hogy egy sokkal szebbhelyre mondhassuk, na ez volt a vágyunk, megértük.......................................................................
A Balatonról még csak jót írtam és mondtam életemben. De most nagyon nagy a harag a szívenben. A szülinapom mint már pár éve Mártánál töltöttük. Persze rossz volt az idő 3. éve. hétfőn még jó volt az idő egy kicsit úszkáltam, de hideg volt. Annyira, hogy 3 hét múlva tüdőgyulladásom lett. Bár, hogy ettől-e, az ki nem derül, de dühös vagyok rá! Pedig ez olyan szerelem, ami azt hittem soha nem inog meg egy pillanatra sem. Hiszen ha a Balatonon rossz az idő, akkor alszunk, fetrengünk, igazából pihenünk, úgí ahogy azt otthon el se lehetne képzelni. Kirándulni, kézenfogva csak úgy lődörögni olyan helyeken, ahol még sosem jártunk, vagy már százszor, de mindig jól esik.
Na és van-e szebb ennél?
...Bíborvörös nyári este, szemet vonzó naplemente. Vártunk hosszú órák hosszat, végre Éva lefotózhat...
Weblap látogatottság számláló:
Mai: 25
Tegnapi: 2
Heti: 25
Havi: 27
Össz.: 425
Látogatottság növelés
Zene, versek, fotók, az igazi életem - © 2008 - 2011 - picurhangya.hupont.hu
A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.
A honlap ára 78 500 helyett MOST 0 Ft.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Weblap látogatottság számláló:
Mai: 1
Tegnapi: 1
Heti: 2
Havi: 23
Össz.: 14 884
Látogatottság növelés
Mai: 1
Tegnapi: 1
Heti: 2
Havi: 23
Össz.: 14 884
Látogatottság növelés
Zene, versek, fotók, és a törődés az igazi életem - © 2008 - 2024 - picurhangya.hupont.hu