Üdvözöllek téged, aki megtaláltad ezt az oldalt.

Ha beleolvasol abba, amit át szeretnék adni, talán elgondolkodsz, hogy milyen vagy Te magad, milyen a belső éned, van-e fontosabb mint Te, és rájössz, hogy lehet...

Én már tudom, hogy nem én vagyok a legfontosabb,

de nem én vagyok az utolsó!

 

_________________________________________________________

Szertnék veletek megosztani néhány versem. Azért ezeket tartottam fontosnak, mert a versek mindig érzelmi tükörképek, úgy mint az összes, de ezek kicsit jobban._____

---

Ért-e annyit?( Nagy Éva)

Ért-e annyit mint az ára?

Nem leszel-e tőle árva?

Ért-e annyit, mint gondolod?

Megfizettem jobb ha tudod.

 

Becsaptak, vagy szerencsém volt?

Amit kaptam neked jó volt?

Becsaptak, én most sem értem!

Miért kellett hinnem néked?

 

Ér-e annyit ó Te gyáva!

Elhallgatni mi az ára!?

Ért-e annyit, hogy most azt mondd,

nem akartam egy rossz nap volt.

 

Szó volt hazug nagyon drága,

nem érte meg csúf az ára.

Elromlott az idő menet,

vissza vinném, de nem lehet.

 

Nem ért annyit mint az ára,

tényleg lettem szegény árva.

Kidobnám, de nem tehetem,

hisz az árát megfizettem.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Neked mi az igazi nyugalom? Ami neked a teljes ellazulás, az nekem a zene. Vagy egy vers. Vagy egy jól sikerült fotó, ami lehet, hogy nem csak nekem tetszik. Keress! A rohanásban, már el is felejtetted, mi a nyugalom? Találj már rá! Ott van! Élj vele! MERT NEM ÉLHETSZ NÉLKÜLE!

____________________________________________________________

 

 

Egy szép téli este, mikor kigyúlnak a lámpák, és a fényétől milliónyi csillogó sziporka ragyog rád, akkor keletkeznek az ihlettől a jó képek, és a szép versek.

________________________________________________________-

Ez a fotó a kis tavam. A versem, amit ott írtam a partján egy délutáni tűnődés pillanatában. Itt még nem volt gyakorlatom a szerkesztésben, ezért a képre egy régi barát segítette ráilleszteni a versem.

-_______________________________________________________

Karácsonykor mindig hulljon a hó, mert gyerekkoromra emlékeztet, mikor szöszke hugicámmal az utcán szánkóztunk, és tátott szájjal kapkodtuk be a hatalmas pelyheket. Már semmi nem olyan, mint akkor, de a hópihéknek még mindig ugyan olyan íze van.

------------------------------------------------------

 

 

Lámpák égnek, sárga fények, lássátok az éjszakát,

benne élnek, sírnak félnek, távolból egy hangra vár.

Oly jó élni, sárgán égni, világító holdsugár,

adja erőm én csak égek, világítok ezután.

 

-----------------------------------------------------------------------------------

Ha valami véget ér, amit mindennél fontosabbnak hittél, nézz magadba, szánj rá időt, Te mit ronthattál el! És ha kevesebb a hiba a te oldaladon, mint a mérleg másik felén, légy nyugodt, mert amelyik súlyosabb az süllyed el, amelyiknek kevesebb az marad felül, mert könnyebb a lelke, mint a mérleg nehezebb oldalán.

Légy büszke arra, amit tettél addig míg szükség volt a cselekedeteidre, a mérleg döntött, és az hitelesítve van.

Ha elkeserednél megint, csak dobj a mérlegedre a súlyból, meglátod még mindig az a kevesebb!

És akkor megint lépj túl!

Mindig lépj túl!

Ez e Te erőd!

---------------folyt.köv.--------------

A súlyokról. De hát mit is lehet arról írni, mikor azt látja az ember szeme. A derekad köré rakódott, vagy a csípőizomnak is elnézhető kisebb felrakódást, amit csak elképzelünk már eltávolítani a nem kívánt helyekről. De erről nem írunk. Ez van, vagy le lehet dolgozni, ha van hozzá elég lelkierő, és elszántság. De legalább lelkiismeretfurdalással esszük meg azt a kis édes csokoládét, hiszen csak egy kocka! Nem sok van belőle. Egy tábla csokoládé kb. 12-15 kocka. Az meg sok?

Ha már van az embernek annyi ereje, elszántsága, hogy elgondolkodik dolgokon, amin változtatni szeretne, legalább megtette az első lépést. Elgondolkodott rajta.

A következő lépés, már nem olyan egetverő, már csak meg kell lépni. Pl: Avilágon a leg könnyebb, amit nem teszünk meg, mert nem csináljuk, nincs kedvünk hozzá, lusták vagyunk rá. Na. Hát akkor ennyi. Nem eszem. Nincs kedvem, lusta vagyok rá, és már meg is tettem az első legnehezebb lépést.

De ha éhezem? Erősem csak, önmegtartóztatóan. Ügyesen. Mi több! Büszkén nem ettük meg az első adandó ennivalót. Hát csak így tovább. És láss két hét múlva! Milyen más lesz az alakom. Szép karcsú, szálkás, kemény hús, ...Na de ehhez kell az a kis torna nap mint map. 2óra, mert külömben nem ér. Jó. Most már leírtam. Holnaptól.....csinálom is, csak ne ellenőrizze senki.

----------------------------fk.-----------------------------

Oldal: Ért-e annyit? (Kísért a múlt.)
Zene, versek, fotók, és a törődés az igazi életem - © 2008 - 2024 - picurhangya.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat